Leültünk az asztalunkhoz és beszélgettünk. Egész végig fogta a kezem, simogatott, és ha úgy adódott, akkor egy-két puszit is kaptam. Nagyon aranyos és figyelmes volt egész este.

Ahhoz képest, ahogy a kapcsolatunk indult…

Az a bizonyos este után jó ideig nem beszéltünk. Shawntól elkérte a telefonszámom és jó párszor próbálkozott, de én nem akartam vele beszélni, valahogy mindig sikerült olyan indokot talál, aminek köszönhetően nem tudtunk találkozni. Azonban egy hónapja elmentünk egy csajos estére a lányokkal. Iszogattunk, beszélgettünk nagyon jól telt az este. Aztán egyszer csak szóba hozták Bobot. Eleinte próbáltam terelni a témát, de nem hagyták. Elkezdtek faggatni, hogy miért nem adok neki egy esélyt meg miért nem beszélek legalább vele. Elmondtam nekik újra, hogy mi a helyzet, de persze nem hagytak nyugton és beleültették a bogarat a fülembe. Mikor már kezdtek a pubban az emberek oszlani, megbeszéltünk, hogy átmegyünk Zohoz nézünk valami filmet és rendelünk pizzát. Így is történt. Azonban egész végig ő járt a fejemben. Igazából soha nem gondoltam rá, mindig csak leráztam és azzal magamban le is zártam a dolgot, de most ez más volt. Belegondoltam, hogy mi van akkor, hogy ha a lányoknak tényleg igazuk van és ő az akire várok. De erre még csak gondolni is furcsa volt, hiszen egészen eddigi életemben úgy képzeltem el magam, hogy Leventével fogom leélni az életem, de ő ezt nem így gondolta, dobott és az fájt az egészben a legjobban, hogy meg se akarta próbálni megoldani a dolgot. És most itt van Bob, aki minden héten újra és újra próbálkozik. Néha már sajnáltam, hogy állandóan lekoptattam, de soha nem adta fel.
Nem tudtam a filmre koncentrálni. Állandóan ő járt a fejemben, a hangja ott volt a fülemben, az illata az orromban. Láttam magam előtt azokat a gyönyörű szemeket, ahogy csillogtak, ha rám nézett. Beleborzongtam mikor arra gondoltam, hogy miket csináltunk akkor este. Soha nem hozott ki senki belőlem annyit, mint ő akkor. Fel se tűnt, hogy vége lett a filmnek. Csak akkor ugrottam ki a gondolatmenetemből, amikor Lili csettintett egyet az orrom előtt.

-Te belezúgtál! – mondta vigyorogva Esme.

-Mi? Én? Kibe? – kezdtem meglepetten és éreztem, hogy kezdek, pirul.

-Kori! Ne csinálj, úgy mintha nem tudnád miről van szó! – bökte meg az oldalam Zori

-Ti csak kitaláltátok! Bemesélitek magatoknak – próbáltam terelni a témát, de akkor lelki szemeim előtt megjelent – Nem is illenénk össze. Bob túl tökéletes hozzám. Láttátok ti? Azok a gyönyörű kék szemek, az a mosoly, és akkor még a testéről illetve hátsó feléről nem is beszéltünk, és olyan kedves… biztos van benne valami rossz is nem lányok? – néztem rájuk kérdőn, de akkor vettem észre, hogy egyfolytában összenéznek és kuncognak – most mit vigyorogtok? – kaptam hirtelen észbe.

-Mi nem mondtuk senkinek a nevét – vágta rá Esme.

-Hát de… - hebegtem

-Nincs hát de. Ne tagadd, hogy nem jön be. Főleg az az este után, én hason csúszva mennék utána. – nevetett közbe Lili.

Aztán gyorsan eltelt az az este és körülbelül rá két napra megint keresett Bob. És akkor már belementem, hogy találkozzunk. Aztán egyre többet beszélgettünk és végül is megbeszéltünk, hogy az első igazi randik ez a bál lesz. És most itt vagyunk. Nagyon ideges voltam, de mikor itt van a környezetemben, valahogy mindig megnyugszok. Annyival másabb hatással van rám, mint Levente volt. Kezdem azt érezni, hogy szeretem. Lehet tényleg ő az akit a sors nekem szánt.

-Annyira örülök, hogy velem jöttél el a bálba. Nincs nálam szerencsésebb ember. – és adott egy puszit a számra.

-Nagyon kedves vagy! Miért vagy ilyen jó hozzám? – bújtam közel hozzá.

-Mert szeretlek. – hirtelen nem vettem levegőt és ezt ő is észrevette. – Ne haragudj, azt hiszem ez egy kicsit korai volt még.

-Egy kicsit. De ne értsd félre, nagyon kedvellek – mondtam és adtam egy puszit neki. Elmosolyodott.

-Te vagy a legcsodálatosabb ember a világon. – közel húzott magához és megölelt.

Egész este összebújva táncoltunk. Annyira romantikus volt. Néha Shawn odajött hozzánk beszélgetni és persze Jamest bemutatni. Nagyon aranyos fiú jókat tudtunk vele is beszélgetni.
Majd a többiekkel elkezdtünk versenyezni, hogy ki bírja jobban a piát. Az egyik srác hozott mindenkinek hat felest és igazából az volt a lényege, hogy egymás után húzzuk le. Volt, aki a másodiknál abba hagyta volt, aki a negyediknél, de én nem, én mindet megittam. Mit ne mondjak, amikor fel akartam állni az asztaltól hirtelen megszédültem. Mivel Bob is mind a hatot meghúzta, így hiába próbálkoztam bele kapaszkodni csak egymásra estünk. A többiek nagyon jót nevettek rajta. Aztán mikor mi is felfogtuk a dolgot már velük nevettünk.
Lassan eljött a bálnak a vége, így sajnos haza kellett mennünk. Bobhoz mentünk. Szerencsére nem lakott messze a sulitól, így gyalog mentünk haza, hiszen még is csak ittunk. Megbeszéltük, hogy majd reggel visszamegyünk a kocsiért.
Felfogtam a kezembe a szoknyámnak az alját, hogy ne hogy koszos legyen és a cipőmet is levettem, már nagyon fájt a lábam a sok táncolástól.

-Nagyon jó este volt! – törte meg a csendet.

-Igen, örülök, hogy veled jöhettem el. – mondtam és hozzábújtam.

-Kérdezhetek valamit? – nézett rám komoly tekintettel. Amitől kicsit összeszorult a gyomrom.

-Persze, mond nyugodtan.

-Mi most akkor járunk? – épp odaértünk a lakáshoz, beütötte a kódot és már nyílt is az ajtó. Hezitáltam magamban. Nem tudtam mit mondjak rá. Egyre jobban kedvelem, de még nem érzem úgy, hogy komolyan ki lehetne mondani, hogy együtt vagyunk, meg amúgy is még is csak ez volt az első igazi randik, úgy érzem, még kicsit korai lenne kijelenteni.

-Erről beszélnénk egy kicsit később? – mondtam és próbáltam kicsit lágyabb hangsúlyt felvenni, nem akartam, hogy azt érezze ebből, hogy én egyáltalán nem akarok vele lenni, pusztán még egy kis időre van szükségem.

Beszálltunk a liftbe, megnyomta a hatos gombot és már el is indult. Közel húzott magához, egymás szemét néztük. Ajkunk már szinte összeért, éreztem, ahogy a szíve egyre hevesebben ver, ha most szemüveges lennék, biztos bepárásította volt, hiszen annyira hevesen vette a levegőt. Megcsókolt, először lassan, majd egyre szenvedélyesebben. Éreztem, hogy nem bírok neki ellenállni, ugyan az-az érzés tőrt rám, mint akkor este. Minden porcikám kívánta. Majd hirtelen kinyílt a lift ajtó és egy bácsi szállt be. Eltávolodtunk egymástól. Mosolyogva lopva néztünk egymásra. Mikor újra kinyílt, akkor már kiszálltunk és bementünk Bob lakásába. Már épp szóra nyitottam volna a számat, amikor nekem esett. Neki nyomott a falnak és elkezdett csókolni. Tele volt szenvedéllyel. Lehúzta a ruhám cipzárját és elkezdte a nyakamat puszilgatni. Levettem róla a ruháját. A szájával körbe járta a testemet. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy vele vagyok. Ő volt az a személy, akivel a fellegekben éreztem mindig magam. Egyre hevesebben vert a szívünk. Lehúzta a bugyim, majd egyre hevesebb lökésekkel bombázott. Kis idő elteltével, mikor már majdnem az élvezetek csúcspontjára jutottunk felkapott és átvitt az ágyra. Olyan heves volt, mint aki attól fél, hogy soha többet nem lehetünk együtt, és ez az utolsó éjszakánk.  Ledobott az ágyra, majd elkezdte a testemet csókolgatni. Azonban egy hang megzavart minket. Kopogtattak. Értetlenül egymásra néztük. Nem tudtuk, hogy vajon ki lehet az majdnem hajnali négykor.

-Vártál valakit? – kérdeztem kérdőn.

-Nem – majd gyors megkereste az alsónadrágját és felkapott egy köntöst. Én pedig bebújtam a takaró alá. Annyira puha és kényelmes volt, már el is felejtettem, hogy milyen királyi ez az ágy. De annyira fáradt voltam már, hogy csak egy pillanatra éreztem, hogy le kell hunynom a szemem. Kis idő elteltével arra ébredek, hogy valaki simogatja az arcom.

-Jó reggelt Angyalom! – mosolygott rám és adott egy puszit a homlokomra.

-Jó reggelt! – mosolyogtam vissza. Kicsit nyújtóztam, amikor észrevettem, hogy világos van. Fel se fogtam, hogy már alapból úgy köszönt, hogy jó reggelt.  – Úristen! Már reggel van? Hány óra van? – pattantam fel az ágyról.

-Egy óra van! Én ezt inkább már délutánnak mondanám. – ült fel ő is.

-Ne haragudj, nem akartam elaludni, de olyan sokáig voltál kint az ágyad meg olyan puha volt.

Közel húzott magához és átkarolt.

-Nem kell szabadkoznod. – mosolygott. – Csak a szomszéd volt. –és elkezdett nevetni.

-Most min nevetsz? – néztem fel rá.