-Jajj ne már Bob! Részeg vagy! – próbáltam kicsit meglökni, de megfogta a csuklómat, magához húzott és megcsókolt. Eleinte próbáltam ellenkezni, de annyira édes volt a szája, hogy egyszerűen nem bírtam elhúzódni. Ajkai, mint a méz. Soha nem éreztem még ilyet.
Keze egyre lejjebb vándorolt végül megmarkolta a fenekemet. Elhúzódtam.

-Bob ezt nem kéne. – mondtam végül.

-Sajnálom, de annyira megbabonázol. Amióta megláttalak rád vágyok. – nézett komolyan a szembe.

-Booob. – elmosolyogtam magam. – most szakított velem a barátom, szerinted nekem ez most idejét való?

-Igazad van. Sajnálom. Mondta Shawn, hogy azért sírtál. De ha kíváncsi vagy tényleg nagy bolond lehet, hogy ha téged elhagyott. Ennyi idő után meg főleg. – hallottam, amit mondott, de nem tudtam figyelni. Nem bírtam levenni a szememet a testéről. Még a pólóján keresztül is látszódott a mellizma, ami annyira szexi volt.

-Nagyon aranyos vagy, de úgy beszélsz, mintha már ezer éve ismernél.  Nem tudhatod, hogy milyen is vagyok igazából.

-Lehet hülyének nézel, de tényleg úgy éreztem amikor beszélgetünk, mint ha már ismertük volna egymást régóta.

-Túl kedves vagy velem – kívántam. Minden porcikám kívánta, alig bírtam magamat türtőztetni.  De nem lehetett, most dobott a barátom, és az alkohol, nem lenne helyén való. Túl rendesnek tűnik ahhoz, hogy kihasználjam.  – Mit szólnál hozzá, hogy ha inkább innánk egy kicsit?

Bólintott. Nem volt már kedvem tequilához, így egy pohár vodka-energiát feleztünk el. Mondtam neki, hogy menjünk el táncolni, aztán megpillantottuk a többieket a tánctéren és odamentünk hozzájuk. Bob végig engem nézett. Zo észre is vette. Bob egyre közelebb és közelebb jött, majd egymásba simulva táncoltunk. Zo csak mosolygott és a „ez meg mi a szösz?” nézésével nézett rám. És akkor beütött minden...az alkohol, a meleg, a lüktető zene. A látásom elhomályosult, a zenét már szinte nem is hallottam. Ezek után már csak pillanatok maradtak meg a memóriámban.
Kint voltunk a levegőn Zo-val, Shawnnal, Lilivel meg Esmevel álltunk és beszélgettünk. Bobról beszéltek. De én csak bólogattam, már nem voltam képes reagálni normálisan csak mosolyogtam.
 A következő pillanat, ami megmaradt, hogy a többiek bementek én kint álltam és Bob jött oda hozzám. Emlékszem, hogy bocsánatot kért, amiért rám mászott, de nem érdekelt felváltva néztem a száját és a mellkasát, azok az izmok, egyszerűen vonzották a tekintetem. Majd nem bírtam tovább közel hajoltam és megcsókoltam eleinte gyengéden, majd egyre hevesebben és hevesebben, akkor már nem érdekelt, hogy megfogta a fenekemet. Vonzódtam hozzá, kívántam, minden porcikám a csókjaira vágyott.
A következő pillanatban egy taxiban ültünk egymásba fonódva. Én az ölében ültem és csak csókoltam a száját, a nyakát.  Majd egy lakásban voltunk nem bírtam magammal. Először azt mondta, hogy ne csináljuk, nem akarja, hogy azt higgyem, hogy kihasznál, de nem érdekelt, akartam, akartam, hogy érintsen, hogy csókoljon mindenhol. Aztán már csak fehérneműben voltam, még jó, hogy egy szexi fehér csipkés fehérneműt vettem fel. De emlékszem, hogy ezek is gyorsan a földre kerültek. A testét, mint ha maguk az istenek faragták volna. Mindenből ott volt ahol lennie kellett, és sehol egy grammal több, mint ami kellett volna. Még soha nem éreztem, olyat, mint vele. A nyelve mozgása egyszerűen a mennyországba repített. Olyan pozíciókat próbált ki velem, amitől az élmények csak fokozódtak.

Majd mikor ezek után kinyitottam a szemem világos volt. A szemem, majdnem kisült hirtelen olyan világos volt, migrénes fejfájás gyötört, minden bajom volt. Felültem az ágyban, amikor láttam, hogy nem otthon vagyok. Fogalmam sem volt, mi történt tegnap. Meztelenül feküdtem az ágyban. Megmozdult mellettem a paplan. Lehúztam a takarót és megnyugodva láttam az ismerős arcot. Bob volt az.

-Jó Reggelt Rinna! – mondta és próbált mosolyogni, de látszott, hogy őt is komoly másnaposság gyötri.

-Szia! Te mire emlékszel? – kérdeztem óvatosan.

-Nem sokra – dörzsölte a fejét – de rád igen. Nagyon jó volt az éjszakánk. Nem? – kérdezte mosolyogva. Ekkor már tényleg mosolygott.

-De – mondtam és mosolyogtam vissza rá.

-Kérsz egy kávét? – kérdezte és kimászott az ágyból. Meztelen volt ő is. A feneke olyan szép kerek volt, amit még soha életemben nem láttam. Nem tudtam a szememet levenni róla. – Tetszik? –nézett hátra és mosolygott. Elpirultam és kicsit szégyellni kezdtem magam és beletettem a fejemet a párnába.

-Igen kérek! Egy jó erőset, ha lehet. – mondtam a fejemet még mindig a párnába temetve. – Basszus, szépen bemutatkoztam nektek.

-Ugyan már, aranyos voltál. – mosolygott. És ekkor ugrott be, hogy basszus Zoriról semmit nem tudok.

-Úristen, Zorkával mi van? Ő haza jutott?  - kérdeztem és éreztem, hogy izzadni kezdett a tenyerem. Mindig ez van, hogy ha valami miatt idegeskedek.

-Írt hajnalban egy sms-t Shawn, hogy együtt mentek haza fele, Zorival meg azzal a csávóval, akit ott ismert meg.

-Zori összeszedett valakit? Legalább normálisnak nézett ki? Ismertétek? – kezdtem egyre idegesebb lenni.

-Igen, legalább is Lilinek volt valami ismerőse. Asziszem régen egy suliba jártak vagy valami ilyesmi. – kicsit megkönnyebbültem.

Közben vett fel egy alsónadrágot, és a szanaszét heverő ruhákat összepakolta. Én a közelemben lévő legelső ruhaneműt magamra kaptam, aztán megtaláltam a bugyimat meg melltartómat és gyorsan felvettem. És segítettem neki reggelit csinálni.

-Kérhetek egy fejfájásit?

-Ott van a felső fiókban. –mutatott az egyik komódra. A lakása nagyon szép volt. Hatalmas ablakok voltak és gyönyörű volt a kilátás a tenger partra. Nem volt egy nagy lakás csak éppen akkora volt, hogy egy-két személynek megfeleljen. A háló részen egy nagy ágy volt, ami nem csak jól nézett, ki de kényelmes is volt. (Mint már előzetesen ott voltunk. Már, mint ott is. Időközben villantak be dolgok.)

Beszélgettünk, megreggeliztünk, majd megkértem, hogy vigyen haza, de mivel még mind a kettőnknek a vérében az alkohol eléggé jelen volt, így inkább hívott egy taxit. Nagyon kedves volt tőle,hogy nem küldött haza, hanem ő is eljött velem. Azt mondta szeretné, hogy ha épségben megérkeznék és erről csak akkor bizonyosodhat meg, hogy ha jön velem. Mikor a ház elé értünk elköszöntünk egymástól, de annyira kellemetlen volt, nem tudtam, hogy most adjak neki egy puszit, vagy csak szimplán köszönjek el tőle. Beszélgettünk eddig, de ezt a témát kerültük. így adtam egy puszit az arcára és kiszálltam.

Már majdnem tizenegy óra volt mikor haza értem és anyáék a konyhában voltak.

-Ez igen, eddig tartott a buli? – kérdezte anya.

-Neeem, az egyik ismerősömnél aludtam.

-Ez gyors volt. – vágta rá. De én csak mosolyogtam rá egyet, már mentem volna fel amikor hozzá tette – Zorka fent van, már egy ideje rád vár. – a szemem kitágult és megköszöntem, hogy szólt és felszaladtam.

-Úristen Korinna! Hol a francban voltál? Tudod, hogy aggódtam miattad? Nem hogy is tudhatnád, amikor basztál a telefonodra nézni.  – kezdett el velem kiabálni.

-Nyugi Zori! Nem volt semmi baj, a telefonom lemerült, és Bobbal voltam. – Mikor mondtam, hogy Bobbal voltam kicsit lenyugodott és láttam rajta, hogy most már másképpen áll a dolgokhoz.

-Ez most komoly? – kérdezte vigyorogva.  – És mi volt?- kezdett kíváncsiskodni.

Csak mosolyogni tudtam. – Csak kár, hogy nem az egészre emlékszem. Aztán most reggeliztünk és fogott nekünk egy taxit és haza kísért. De veled mi volt?

-Hát tudod az a csávó, akivel a pultnál volt. Davenek hívják. És annyira aranyos és Lilinek volt egy régi osztálytársa. És úristen. – mosolygott.

-Minden volt? –vigyorogtam.

-Áá inkább hagyjuk. –mondta és forgatni kezdte a szemét. - Jajj tényleg Shawn mondta, hogy ha majd ráérsz, ugorj már át majd hozzá, mert beszélni szeretne veled.