Mikor felébredtem még mindig nem tudtam elhinni, ami tegnap történt. Sírni már nem tudtam, tegnap minden könnyem kisírtam. Feküdtem az ágyamon és csak bambultam kifelé az ablakon és gondolkoztam. Csoda szép időnk volt a madarak csicseregtek a napfényesen sütött be az ablakom üvegén. Vajon hány ember érezheti még így magát ezen a helyen? Én lennék talán ma az egyetlen, aki szomorkodik a szobájában. Sokszor elgondolkozok azon, hogy vajon más emberek abban a pillanatban hogyan érezhetik, magukat legyen az egy hétköznapi ember vagy egy híresség. Gondolat menetemet a csengő szakította félbe.
 Shawn volt az. Megkérdezte, hogy este van-e kedvem elmenni egy buliba vele meg a barátaival. Szívem szerint először nemet akartam mondani, de igazából két érv is szólt mellette, hogy muszáj elmenjek, az egyik az volt, hogy még senkit nem ismertem és nem árt barátokat, ismerősöket szereznem, a másik pedig nem rágódhatok állandóan Levente miatt élnem kell tovább az életemet (legalább is ezzel próbáltam magamat meggyőzni). Igent mondtam.

Felhívtam Zorit és szóltam neki, hogy este buli, és hogy amint tud jöjjön át.

Nem telt bele sok időbe és már ott is volt.

-Szia Kori! – mondta és megölelt.

-Szia! – próbáltam az arcomra erőltetni egy mosolyt.

-Baj van? – nézett rám ijedten. Amikor eszembe jutott, hogy basszus neki nem is mondtam el.

-Szakított velem. – fordítottam el a tekintetem. – De inkább gyere be.

-Úristen. Annyira sajnálom. Egy igazi pöcs. Már mikor megmondtam, hogy egy kis rohadék. Akkor este még eggyel több ok, hogy igyunk.

Mosolyogtam.

Egész délutánt együtt töltöttük. Rendeltünk kaját, filmeztünk, próbált jobb kedvre deríteni. Amit be kell, hogy valljak jól sikerült neki, hiszen mindig is tudta, hogy mi kell nekem ahhoz, hogy visszakapjam az életkedvem. Lassan azonban eljött az ideje a készülődésnek, ugyan is 8 órára beszéltük meg a találkozót Shawn-nal a ház előtt és már hét óra volt.

-Figyelj már hoztam pár cuccot mert nem tudtam dönteni, hogy mit vegyek fel. Segítesz? – nézett rám kérdőn.

-Persze. Mutasd, mid van. – és elő vett vagy öt szettet. Végül egy a vonalú bőr szoknyában és egy vörös csillogós toppban állapodtunk meg. Én végül egy sötétkék csillogó shortot és egy egyszerű fehér háromnegyed ujjas felsőt.  

-Basszus Zori én ma nagyon be fogok rúgni! – mondtam és elmerengtem. Biztos jó ötlet ez? Még is csak ez lesz az első bulim itt. Lehet nem így kéne kezdeni a bemutatkozást. De valahányszor belekezdtem ebbe a gondolatba mindig ugyan oda lyukadtam ki, hogy nem érdekel, hogy mit gondolnak.

-Rád fér – kacsintott egyet.

-Hogy állsz? Kész vagy? Még öt perc van. – kérdeztem sürgetve, mert még mindig a sminkjével pepecselt.

-Nyugi, mindjárt kész vagyok, már az utolsó simításokat végzem, addig dobd már bele a táskámba a telefonom, pénztárcám meg a kulcsaim. Ja meg ezt a rúzst. – és felém dobott egy élénkvörös rúzst.

-Amúgy ez az enyém.

-Tudom, te mondtad anno, hogy ami a tied az az enyém is. És természetes visszafele is igaz – mutatott a cipőre és mosolygott. El is felejtettem, hogy ez az ő cipője, csak már jó pár hete nálam pihent. Mindig vissza akartam neki adni, de aztán valahogy elmaradt.

-Befogunk pasizni – jelentette ki Zorka miközben lefelé tartottunk.

-Aham, te esetleg. Nekem egy időre elég volt a csávókból. –ellenkeztem, de ő csak kacsintott egyet és mosolygott.

Shawn már kint várt minket. Amint meglátott minket mosolyogva integetett nekünk, majd mutatta, hogy menjünk oda. Bemutattam Zorit és már mentünk is.

-Nagyon csinosak a hölgyek! – mosolygott. – Korinna valami baj van? Olyan lehangoltnak tűnsz.

-Nem nincsen semmi baj – próbáltam mosolyogni, de megint rám jött, hogy Levi már nincs mellettem. Mindig együtt jártunk bulizni, még hogy ha ő az ő barátaival én meg a csajokkal, de mindig egy helyen voltunk. Most meg nincs. Nem akar már velem lenni, és ez az érzés újra és újra belém hasított.

Taxival mentünk be a városba és a város központjában volt ez a szórakozó hely, ami kívülről elég elitnek tűnt. Úgy éreztem magam, mint a filmekben. Sor kígyózott a bejárat előtt, még szerencsénk volt, hogy Shawn barátai már hamarabb oda mentek és foglalták a helyet, így mondhatni már szinte közvetlen a bejárat előtt álltunk. Talán négy-öt ember lehetett előttünk.
Bemutatkoztunk Shawn barátainak, nagyon kedves, átlagos emberek. Örültem neki, hogy szívesen fogadtak minket, féltem tőle, hogy majd zárkózottak lesznek velünk szemben.
Majd mikor végre bejutottunk a szórakozó helyre tátva maradt a szám. Nagyon szép hely volt, és ami a legnagyobb meglepetés volt számomra, hogy hatalmas. Kívülről nem tűnt olyan nagynak , inkább olyannak ahol nagyon maximum kétszáz ember fér el, de nem itt vagy ezer ember elfér kényelmesen és nem túloztam.

-Mit isztok? – kérdezte Bob.

-Hát nem is tudom. Ti mit szoktatok? – kérdeztem tanácstalanul.

-Hmm… kezdjünk röviddel jó?  - bólintottunk.

Nagy volt a hangzavar, bömbölt a zene,de még se volt fülsüketítő.  Lilivel meg Esmevel beszélgettünk amíg a fiúk elmentek piáért.

-Na és pasik terén mi újság? – kérdezte Esme.

Csak forgattam a szemem.

-Tegnap szakított vele a barátja. – vágta rá Zori.

-Köszi Zorka, miért nem kürtölöd világgá?

-Úristen mekkora balfék lehet. – vágta rá Lili

-Áh. Ne is foglalkozzunk ezzel most inkább, nem ezért vagyunk itt.

A fiúk visszaértek és hoztak mindenkinek három kör tequilát, két kör jägerrel és egy nagy kancsó vodka energiával.
Gyorsan megittuk a feleseket, majd ittunk még egy kicsit a vodkából.

-Menjünk táncolni! – mondta Zo és megfogta a kezem és felhúzott.

Először majdnem ráestem Danielre, mert a pia beütött. Majd hátulról kicsit meglökött és újra tudtam követni Zo-t. Naomi kicsit furcsán nézett rám azután, de nem igazán tudott már abban az állapotban érdekelni. Szóltam Lilinek meg Esmenek, hogy jöjjenek ők is. Lili hozta Bobot, én pedig megfogtam Shawn kezét és őt is elráncigáltam. Eleinte ellenkezett, de végül rávettem, hogy jöjjön.  
Mikor megfordultam, hogy kövessem Zorit akkor láttam, hogy nem volt már sehol.  Ha nem lettem volna illuminált állapotban, akkor biztos megkerestem volna, de így úgy voltam vele, hogy a tánctéren úgy is megtaláljuk a másikat, és amúgy is nagy lány tud magára vigyázni.  
Táncoltunk, amikor mondta Shawn, hogy menjek vele. Kicsit már homályos volt körülöttünk a dolog, de még azért még is tisztán tudtam gondolkozni.

-Jól vagy? – kérdezte és megfogta a karomat.

-Igen, persze – koncentráltam a szemére.

-Biztos? Valami nem oké veled.

-Amúgy tudod, eléggé elszomorít, hogy te meleg vagy. Már ha meg nem sértelek. Most simán kavarhatnánk!

-Rinna, részeg vagy! – mondta mosolyogva – de amúgy hízelgő!

A torkom elszorult és sírásba törtem ki.

-Rinnaaaa, jól vagy? Mi a baj? Ne sírj! – és magához ölelt.

-Szakított velem. – és még jobban elkezdtem sírni. Egyszerűen nem bírtam túl tenni magamat ezen. Fájt, akárhányszor erre gondoltam. A szívem összetört újra és újra.

-Mi?

-Igen, jól hallottad – zokogtam.

Eltolt magától majd a szemembe nézett. –Figyelj, én nem tudom, hogy miért szakított veled, de egy biztos, hogy ha hagyott egy ilyen értékes embert elmenni, akkor nagyon nagy hibát követett el, és egy hülye csinál csak ilyet. Ne foglalkozz vele. Lesz majd valaki aki biztos jobban megfog majd becsülni, hidd el nekem.

-Nem is ismersz engem! Fogalmad sincs milyen vagyok. Lehet, hogy most azt hiszed, hogy aranyos vagyok meg minden, aztán kiderül, hogy valami tök bunkó.

-Tudom, hogy nem vagy az. Már ha ennyire felzaklat, hogy szakított veled, rossz ember nem lehetsz. –oda bújtam megint hozzá.

-Miért vagy velem ilyen kedves? Hiszen még csak most először beszélgetünk úgy isten igazából.  – kérdeztem és közben felnéztem rá.

Sóhajtott egyet, és egy könnycsepp hullott le az arcáról.  – A húgomra emlékeztetsz.

Megállt bennem hirtelen az ütő, annyira váratlanul érintett a dolog. De mire meg tudtam volna szólalni odalépett Bob és nevetve megölelt minket.

-Mi ez a szomorkodás emberek? – kérdezte

-Semmi – vágtam rá és láttam, ahogy Shawn letörli a könnycseppet az arcáról.

-Akkor jó, na, gyerünk és igyunk egyet! Én fizetek! – mondta mosolyogva.

-Zorit nem láttad? – kérdeztem és közben kivettem egy zsepit a táskámból.

-Hááát, ami azt illeti láttam. És már elég jó állapotban van. Egy csávóval nagyon elvoltak a pultnál.

Bementünk a tömegbe és próbáltunk a tömegen keresztül a pulthoz jutni, sikeresen Zoriék mellé keveredtünk. Megittunk még egy kör rövidet, mindenki mást. Majd elkezdtünk táncolni újra és akkor Bob meg Shawn egy idő után eltűntek. Egyedül maradtam, de annyira nem zavart. Zorit épp egy helyes srác fűzött és látszott, hogy tetszik neki azonban figyeltem őket azért. Lili meg Esme együtt táncoltak nem akartam őket megzavarni. Naomi és Daniel kavartak.
Egyszer csak Bob jött vissza. Elkezdtünk táncolni, majd egyre közelebb jött, megfogta a csípőmet és teljesen magához húzott. Én megpróbáltam kicsit hátrálni, de már a lábaimat nem én irányítottam az utolsó kör pia is beütött. Gyenge voltam abban a pillanatban, minden értelemben.

-Nem megyünk ki a levegőre? – kérdeztem végül, bólintott.

- Olyan szép vagy. – mondta és a hajamat a fülem mögé rakta.